Több mint húsz éve lett szenvedélyem a fotóművészet, a fotográfia. Mint minden szerelem ez is nagy lánggal és érdeklődéssel indult, de a házasságokkal ellentétben, a szenvedély semmit sem csökkent az évtizedek alatt, sőtt…

A gyűjtőszenvedély a fotográfiai szakkönyvek megszerzésével indúlt, melyekből a fényképezést tanultam. A fényképezőgép gyűjtést Kecskeméten, Zombor Ferenc fotografus gyüjtményének megtekintése után kezdtem el. Lenyűgözött a sok fotoapparát együttes látványa, mind egy kis külön világ volt, élettel telve csillogtak lencse-szemeik, rabul ejtettek örökre!

Atyámnál, így szólították ismerősei Ferencet régi fényképeket is nézegettünk, itt láttam először vizitkártyákat, ezeket a 6x9cm méretű, csodád kis fényképeket, melyeknek díszes külseje, hátulja újjabb ámulatba ejtett.

Kecskemétről hazaérve, azon kaptam magam, hogy régi fényképek és gépek után kajtatok. Igazából amikor én kezdtem 1994-ben már túl volt a zeniten a gyűjtés. Az igazán régi gépek az 1950 előtti masinák, vagy az enyészeté lettek, vagy gyűjtőkhöz kerültek, akik nem adják el és tisztában vannak a piaci árakkal. Ezért a gyűjtői munka roppant nehéz volt, sokat kellett kutatni, talpalni, hogy egyáltalán valami használható „lomot” megszerezzen az ember. Nyílván a gyüjtőnek ez izgalmas is lehet, de sokszor szomorodtam el azon, hogy mennyire nem maradt semmi a fotómúltunkból!

Rékasi Attila