A művészi fotográfiai pálya felépítése egyre több időt vett igénybe, gőzerővel tanulóéveim alatt 94-97 között gyűjtöttem, „faltam” a szakirodalmat, ekkor a tudásszomj oltására alapozódott meg a fotográfiai szakkönyvgyűjteményem. Egy lappangó időszak következett, amikor csak napi pár órát szántam a gyűjteményre, volt, hogy el is akartam adni, az akkor 150 tételnyi fénygépezőgép gyűjteményt, de egyben nem volt rá vevő, egyenként árulgatni pedig nem volt időm, így megmaradt.
2008 környékén, újra volt időm foglalkozni a gyűjtéssel és szembesültem azzal, hogy 20 év alatt, kicsit túlnőtt rajtam a gyűjtemény. Látszott, hogy ezzel az anyaggal már illik kezdeni valamit! Összegyűjteni sem volt kis munka, de rendszerezni és katalogizálni, befényképezni … na az nem volt piskóta, ahogy a fiatalok mondták annak idején! 2013 elején vagyunk, talán túl vagyok a munka dandárján,… a leltárt illetően! Feldolgozás és befényképezés? Arra kellene egy ezirányú főállás, ami eszembe juttatta, hogy egy jó idegenforgalmú helyen, kellene nyitni egy Fotográfiai Magánmúzeumot, egy kis alapítvánnyal, ami a belépők árából megtermeli 1-2 ember fizetését.
No, ilyenkor szokott a Magyar ember keze belelógni a bi… -exkuzi moá (ahogy a Művelt Krokodil mondja) urambocsá, … az éjjeli edénybe! Amerikában, kinek gazdasága maga alá gyűrte az egész világot, egy Tépényi faluban, biztos vígan megélne egy ilyen kis magánmúzeum és még valószínű állománygyarapításra is futná, itt nállunk? Nos a terv attól szép, hogy ha nem sikerül megvalósítani, elmondhatjuk:
MEGPRÓBÁLTUK!
Ezzel a céllal jött létre ez a honlap is, hogy elvi és anyagi támogatókat szerezen, aztán hátha! Ha a kedves látogató tudna olyan települést, ahol sok turista megfordul és nyitottak a kultúrára a vezetők, kérem keressen: rekasifoto@webleg.hu